Megújult a Magyar Jégkorong szövetség honlapja! www.jegkorongszovetseg.hu / CLICK FOR NEW WEBSITE
MJSZ - Történelem

A magyar hoki 85 éve
Nagyon szép születésnaphoz érkeztünk! Ilyenkor szokás az ünnepelés.
(írta: Tejfalussy Béla)

Magyarország 1927-ben nyert felvételt a Nemzetközi Jégkorong Szövetségbe, azaz az LIGH-be – akkor még a francia volt a szervezet hivatalos nyelve, ezért a ma már szokatlan rövidítés. Az azóta eltelt 85 év során számtalan magyar hokisikernek örvendhettünk. Egy szép kort megélt, küzdelmektől sem mentes, sikerekben gazdag, folyamatosan fejlődő és egyre jobban elismert sportág a mi szeretett jégkorongunk.

Mint ahogy René Fasel, az IIHF (ezúttal már az ismert angol rövidítéssel) elnöke kiemelte a 2011-es budapesti világbajnokságon, „egy sportág sikeres jelenéhez és jövőjéhez nélkülözhetetlen a múlt ismerete”. Éppen ezért ismerjük meg a múltat, a magyar hoki 85 évét!

Abban az évben, amikor tagok lettünk, részt vettünk a bécsi Európa-bajnokságon. 1928-ban a St. Moritz-ban megrendezett téli olimpián szerepelt a magyar jégkorong válogatott Phil Taylor kanadai edző irányításával.

Az akkori válogatott két kiválósága Minder Sándor és dr. Lator Géza volt. Utóbbi a Magyar Jégkorong Szövetség első elnökeként is funkcionált. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy játékosként töltött éveit követően megbízták a válogatott szövetségi kapitányi posztjának betöltésével, valamint első nemzetközi játékvezetőnk is ő volt.

Budapest első, saját rendezésű nemzetközi jégkorongeseménye az 1929. évi Európa-bajnokság volt, amelynek a Városligeti Műjégpálya adott otthont.

1933-ban Magyarország nyerte a Főiskolai Világbajnokságot az olaszországi Bardonecchiában. A csapat tagjai Jeney Zoltán, dr. Margó György, gróf Bethlen István, Szamosi (Sztoics) Ferenc, Miklós Sándor és Hircsák István voltak – Hircsákot egyébként az 50-es években Európa legjobb kapusának választottak.

1934-ben a Városligeti Műjégpálya jegén Kanada válogatottjával 1:1-es döntetlent játszottunk, ami azt is jelentette, hogy az akkori világelittel azonos játékerőt képviseltünk.

Tíz évvel a nemzetközi színtéren történő debütálásunk után, 1937-ben rendezték meg az első magyar bajnokságot, amelynek győztese a BKE lett. A bajnoki küzdelmek a II. világháború alatt is folyamatosan zajlottak – egészen 1944-ig.
1945-ben ugyanis nem írták ki a bajnokságot, de a következő évben már igen, ráadásul tíz csapat vett részt a sorozatban. 1946-ban a BKE nyerte a pontvadászatot, ám ez volt az együttes utolsó bajnoki címe 1950-es megszűnése előtt. A következő években az aranyérmes előbb az MTK, majd az átalakuló Vörös Meteor csapata volt egészen 1951-ig, amikor is az új néven szereplő Ferencváros (azaz Budapesti Kinizsi) megszerezte első bajnoki címét soraiban Háray Bélával, akinek a mezét a torontói Hall of Fame múzeum magyarországi kiállításán is megcsodálhattuk.

A nagy rivális Újpesti Dózsa jégkorong együttese négy évvel később, 1955-ben alakult meg. Az akkori politikai vezetés nem tűrte, hogy hazánkban olyan úri sportot – pontosabban úrinak kikiáltott sportot – űzzenek, mint a jégkorong, ezért három évtizeden keresztül csak a „szinten tartás” lehetett a cél.  Ennek megfelelően abban az időszakban nem is kapott sok támogatást a hoki.

1961-ben viszont átadták a Kisstadiont, amit a jeges sportok otthonának szántak. A pálya avatóján, a román válogatott elleni mérkőzésen Simon V. László, a későbbi sportíró, riporter két gólt szerzett. A következő évben itt rendezték meg a műkorcsolya Európa-bajnokságot.

A fővárosi létesítmények száma 1964-ben bővült az Újpesti Dózsa Megyeri úti nyitott műjégpályájával. Abban az évben még egy jeles eseményre került sor, akkor szerepeltünk utoljára téli olimpián - Innsbruckban.
A központi sportvezetés – ideológiai okokból – kötelességének érezte, hogy a Szovjetunió mellet mi is ott legyünk, ezért – története során először – támogatást nyújtott a sportágnak.
A válogatott játékosok Adidas korcsolyákat kaptak, erre szükség volt, hogy egyáltalán az olimpián pályára tudjunk lépni.

Az olimpián a következő játékosok vettek részt: Babán József, (Beszteri) Balogh János, Bánkúti Árpád, Bikár Péter, Boróczi Gábor, dr. Jakabházy László, Kertész József, Kouthny Lajos, Losonczy György, Lőrincz Ferenc, Orosz Károly, Raffa György, Rozgonyi György, Schwalm Béla, Vedres Mátyás, Ziegler János, Zsitva Viktor.  A szövetségi kapitány Vlagyimir Kominek volt.

Az alsó- és felsőház kialakításakor a mieink a szovjetekkel találkoztak (1:19), majd az alsóházban ugyan mind a hét mérkőzésüket elvesztették, mégis ez adta meg az alaphangot a következő sikeres éveknek.
1964 tavaszán az új edzőgeneráció legígéretesebb alakja Rajkai László - az akkoriban már háromszor bajnokságot nyert FTC edzője - vette át a kapitányi tisztet a csehszlovák szakembertől és a következő évben a B csoportos vb-n szerzett 4. helyünkkel a világ 12. legjobb jégkorong válogatottja lettünk. Ez pedig a világbajnoki rendszerbe való újbóli becsatlakozásunk (1959) óta a mai napig legjobb vb-helyezésünknek számít.

1965-ben súlyos szemsérülés érte az egyik legnagyobb tehetségünket, Leveles Györgyöt, aki ezt követően a KSI-ben dolgozott nevelőedzőként.

A hetvenes évek egyik kirobbanó sikerét az FTC csapata szolgáltatta azzal, hogy a Kisstadionban - telt ház előtt – legyőzte a német bajnok Füssent a BEK küzdelmei során, és a sorozat legjobb öt csapata közé jutott.

A hetvenes években, első ízben érte meg magyar jégkorongozó, hogy századik alkalommal szerepelt a válogatottban - Bálint Attila nevéhez fűződik ez a szép jubileum.

1977-ben  Schell László huszonkét világbajnoki mérkőzésen működik közre játékvezetőként, – a tokiói B-csoportos vb-ről hívták meg a bécsi A-csoportos seregszemlére is – ez azóta is rekord a jégkorong történetében. Egy évvel később a prágai vb-n a Szovjetunió-Csehszlovákia döntőn vonalbíróként működött közre.

1978-ban Ocskay Gábor családjával a fővárosból Székesfehérvárra költözik, és a város nyitott hokipályáján elkezdi kitartó és szenvedélyes munkáját, az Alba Volán jégkorong szakosztályának felépítését.

1980-ban a Ferencváros megszerezte sorozatban tizedik bajnoki győzelmét. Annak a csapatnak az első sorát a legendás Kereszty Ádám - Mészöly András – Havrán Péter trió alkotta.

A következő évben avatta a magyar jégkorongsport első vidéki bajnokát, a Székesfehérvári Volán Sport Clubot. A csapat hálóőre az a Kovalcsik Péter volt, aki az 1983-as, első hazai rendezésű vb-n a válogatott kapuját őrizte.

A következő évtől az Újpesti Dózsa sorozata következett, amelyet az örök rivális Ferencváros csak egyszer tudott megszakítani. A hat bajnoki cím megszerzéséből Szeles Dezső előbb játékosként majd edzőként vette ki részét. Abban a csapatban is szerepelt egy legendás sor, Farkas József – Ancsin János (a XX. század legjobb jégkorongozója) – Pék György, valamint az akkori válogatott oszlopos tagja, Kovács Csaba.

1983-ban Budapest C-csoportos vb-t rendezett a Budapest Sportcsarnokban, ahol állandó telt ház mellett döntőnek is beillő mérkőzésen Kínát vertük 4:3-ra Palla Antal győztes góljával, amivel ismét a B-csoportban voltunk.

1985 márciusában érkezett Dunaújvárosba Kercsó Árpád, aki azonnal megkezdte a helyi jégkorong teljes átszervezését, a fiatalok képzését az 1973-ban átadott első vidéki műjégpályán.

1988-ban a Magyar Jégsport Szövetségből kivált a Magyar Jégkorong Szövetség, amelynek első elnöke Sárközy Tamás, főtitkára Studniczky Ferenc lett.

1989-ben a Ferencváros szerezte meg a bajnoki címet, a következő évben azonban már az elsőként idegenlégiósokat is a soraiban tudó Jászberény csapata nyerte - komplett szovjet sorával – a négy győzelemig tartó döntőt.

1996-ban a Dunaferr megnyerte első bajnokságát a BS-ben. Az akkori csapatban szerepelt Ladányi Balázs, Horváth András, Szélig Viktor, Tokaji Viktor és Tőkési Lajos, akik még a mai napig is játszanak Kercsó Árpád tanítványai közül.

Az 1997-ben volt utoljára fővárosi csapat (az FTC) a bajnok, a következő évtől kezdve a két Fejér megyei együttes – a Dunaújváros és a Székesfehérvár - osztozkodik az első helyeken mind a mai napig. A Dunaújváros három bajnoki címet gyűjtött be, a székesfehérvári (Alba Volán Fevita, Alba Volán, most pedig SAPA Fehérvár AV19 néven) tizenegyszer végzett az élen.

1998-ban harmadszor rendeztünk C-csoportos vb-t a BS-ben, amelyet meg is nyertünk Kercsó Árpád szövetségi kapitány vezetésével. Ekkor Ancsin János már 16. világbajnokságát hagyta maga mögött, de szinte újoncként már szerepeltek az új korszak születendő csillagai is. Ifj. Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián - aki 29 év után 2012-ben búcsúzott el az aktív játéktól -, Ladányi Balázs, Szuper Levente vették át a nagy öregektől a stafétabotot a válogatottban, az utolsó másfél évtizedben az ő játékuk mindig is meghatározó volt a csapat teljesítményében.

2001 a magyar jégkorong első nagy nemzetközi személyre szóló elismerésének éve. Dr. Pásztor Györgyöt, a magyar sportdiplomatát az IIHF-ben több évtizeden keresztül végzett kimagasló munkájáért beválasztották a torontói Hall of Fame tagjai közé.

Az örökifjú Pásztor a Vörös Meteor jégkorong csapatával több alkalommal is bajnoki címet szerzett, majd a Nemzetközi Jégkorong Szövetség Orvosi és Dopping Ellenőrző Bizottságának volt a vezetője. Ő alkotta meg az IIHF doppinggal kapcsolatos szabályzatát.
Közel a kilencvenhez is aktívan segíti a munkát az IIHF tiszteletbeli tagjaként, illetve az MJSZ tiszteletbeli elnökeként.

A magyar hoki komoly elismerése, hogy az elmúlt másfél évtizedben többször is világbajnokságot rendezhettünk.

2002-ben Székesfehérváron és Dunaújvárosban, abban az évben Szuper LeventeGröschl Tamás draftolása után – az NHL kapuját döngette a Calgary Flames csapatánál.
A következő esztendőben ismét mi láthattuk vendégül a Divízió I mezőnyét, ezúttal Budapesten.
2003-ba két kiugró eredményt is elértünk.  Válogatottunk felkészülési mérkőzésen az előző évi A-csoportos vb-n bronzérmes Szlovákiát győzte le, a Volán pedig megnyerte az Interligát. Ezek olyan események voltak mind válogatott, mind klubszinten, amelyek előrevetítették a komoly előrelépés lehetőségét.
2004-ben, 66 év után Székesfehérvárott ismét találkoztunk Kanada válogatottjával. A mérkőzésen nem vallottunk szégyent 5:4-es vereségünk ellenére sem. Ugyanabban az évben a tengerentúli bajnokság szünetelése alatt aktív NHL-es játékosok szerepeltek magyar bajnoki meccseken a Ferencváros színeiben (R. Niedermayer és Strudwick).
2005-ben Debrecen adott otthont a következő hazai rendezésű Divízió I-es tornának, ezzel az eseménnyel új csarnok és új város kapcsolódott be a hazai hoki vérkeringésébe.

Noha 1944-ben tizenhat csapat küzdött a bajnoki címért, közülük három még Erdélyből érkezett, hatvankét évet kellett újabb erdélyi indulóra várni: az SC Csíkszereda a 2006-2007-es bekapcsolódott a magyar bajnokságba.

Székesfehérvár háromszoros Interliga győzelme után megrendezhette a Kontinentális kupa négyes döntőjét,  amelyen – a jóval erősebbnek kikiáltott mezőnyből - a Milánó együttesét le is győzte.

2007 egy újabb mérföldkő: ekkor indult először az osztrák EBEL bajnokságban az Alba Volán csapata, válogatottunk pedig újra nagy skalpot szerzett, a telt házas BS-ben legyőzte az olimpiai és világbajnoki címvédő Svédországot!

2008 is komoly előrelépést hozott: megalakult és elindult a MOL Liga, amely eleinte magyar-román, majd 2012-től immár magyar-román-szlovák közös regionális bajnokságként zajlik.

A válogatott szempontjából nagyon jó döntés volt, hogy a csapat gerincét adó Alba Volán a több fokozattal gyorsabb és keményebb osztrák bajnokságban készülhetett Pat Cortina irányításával a 2008-as szapporói világbajnokságra. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen a seregszemlét megnyerte a csapat, így 70 év után ismét a világ legjobbjai között szerepelhetett: feljutott az A-csoportba.

Kijelenthető, hogy akkora örömöt magyar jégkorongszurkoló még nem élt meg, mint amit a magyar hokisok (Szuper Levente, Hetényi Zoltán, Tokaji Viktor, Horváth András, Szélig Viktor, Sille Tamás, Svasznek Bence, Kangyal Balázs, Ennaffati Omár, Ifj. Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián, Vaszjunyin Artyom, Vas Márton, Peterdi Imre, Ladányi Balázs, Gröschl Tamás, Holéczy Roger, ifj. Kovács Csaba, Benk András, Majoross Gergely, Fekete Dániel, Vas János, és a szakvezetők, Pat Cortina, Énekes Lajos és Diego Scandella) szereztek..

A magyar jégkorong-válogatott körül korábban nem látott médiafelhajtás alakult ki. A korábbi évtizedekben csak Török László rádiós közvetítései jelentették a kapcsolatot a szurkolók és a hazai hoki események között, ezért is nevezzük őt a „Magyar hoki hangjának”, ám ekkortájt nem volt olyan honi médium, amely ne számolt volna be a világraszóló sikerről.

2009. március 24-én hajnalban hatalmas kár érte a magyar jégkorongot: szívelégtelenség következtében elhunyt a válogatott oszlopa, ifj. Ocskay Gábor. „Kiscsicsó” így már nem lehetett ott az A-csoportban, a világelitben, ahova mindig is igyekezett – és ahova valójában mindig is tartozott.

A svájci Klotenben rendezett A-csoportos világbajnokságon nagyon nehéz csoportban vitézkedtünk több mint 4000 magyar szurkoló támogatását élvezve. Még a Kanadától elszenvedett kilencgólos vereség után is még vagy negyven percig ünnepelték kedvenceiket a drukkerek – nem is nagyon tudták ezt hová tenni a juharlevelesek. De ettől a világ legszerethetőbb csapata maradt alul ellenük.

A világbajnokság során egyébként második magyarként beválasztották a Hall of Fame tagjai közé Schell László jégkorong-játékvezetőnket.

A magyar jégkorong fejlődése, és az utóbbi évek sikerei meghozták a nagyszámú szurkolóközönséget, amelynek legmarkánsabb bizonyítéka a hetedik magyar rendezésű világesemény, a Papp László Budapest Sportarénában megrendezett 2011-es jégkorong Divízió I-es vb, ahol minden mérkőzés telt ház előtt zajlott. Bizonyos mérkőzésekre olyan gyorsan elfogytak a jegyek, hogy nem is lehetett kapni hetekkel-hónapokkal az esemény kezdete előtt. A világbajnoksággal egy időben az Aréna melletti Sportmúzeumban megrendeztük a magyar hoki történeti kiállítását a kanadai Hall of Fame múzeum utazó gyűjteményével együtt. A számos – mintegy 2500 db – ereklye között René Fasel az IIHF elnöke adta át a Magyar Hírességek Csarnoka tagjainak a tagságot igazoló emléklapot és szobrot. Szűk egy évvel később pedig a „magyar jégkorong visszatért oda, ahonnan indult”, a Városligeti Műjégpálya újjáépített épületének falain gránittáblákat avatták, amelyek most már az idők végezetéig őrzik a honi halhatatlanok nevét.
 
Napjaink legörvendetesebb fejleménye a miskolci jégkorong fejlődése - Egri István vezetésével – amely a csodálatos fedett jégcsarnok átadásával vette kezdetét. A magyar edzőképzés fejlesztése, és a gyerekcsapatok számának örvendetes növekedése az alapok szélesítését jelenti. Előrelépést jelent az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia létrehozása, valamint az utánpótlás korú csapatok komoly versenyeztetése. Nagy sikerként értékelhetjük a magyar bázisú Budapest Patriot junior csapat létrehozását és elindítását az MHL-ben.

És aki még részletesebben szeretne foglalkozni az elmúlt 85 év történéseiről, azoknak ajánljuk azokat a kiadványokat, amelyek a magyar jégkoronggal foglalkoznak.

Ajánlott irodalom:
Peterdi Pál - Vitray Tamás: Az igazi jégkorong (1968)
Török László: Rekviem a hokiért (1984)

Tejfalussy Béla – Kovács Attila: Magyar Hokisztori - A „szögletes” korongtól az „A” csoportig (2008)
Amler Zoltán – Szücs Miklós: Jégkorszak - A szapporói csoda (2008)
Tejfalussy Béla – Kovács Attila: Magyar Hokilegendák  (2010)
Magyar Jégkorong Szövetség: „JÉGHOKKI”  - A magyar jégkorong története (2011)
Galambos Ádám - S. Tóth János: Jégre születtek (2011)
Török László: Egy álomból - csapat lett (2011)
Szeidl István: Jászberényi hősök (2012)